 A próza ritmusa
Tina Morgan
A jó prózának megvan a saját ritmusa. A jó próza írásának elsajátításában semmiféle tankönyv nem lehet segítségedre, mégis akad néhány dolog, amivel fejlődést érhetsz el.
Hallgatózz: Az első tanács, hogy olvasd fel a művedet hangosan. Figyelj, hogy azt olvasd, amit látsz, ne azt, aminek szerinted ott kellene lennie. Ez korántsem olyan egyszerű, mint gondolnád, még a legtehetségesebb írókkal is előfordul, hogy azt látják a papíron, amit le szerettek volna írni, és nem a valóságot. Ne kapkodj. Tarts egy fél lélegzetvételnyi szünetet, minden vesszőnél és pontosvesszőnél; és egy teljes levegőnyit a a bekezdések elején és a kettőspontokál. Hangsúlyozd a felkiáltásokat. Vidd fel a hangsúlyt a kérdőmondatok végén. Noha nem szükséges szinészi teljesítményt nyújtanod, azért szükséges megfigyelned az írás központozását.
Ha elborzadsz a saját írásodtól, akkor gondolj arra, hogy inkább te borzadj el tőle, mint egy olvasó. Most még nyakoncsípheted a híbáidat. A másik módszer, ha valaki más olvassa fel neked, vagy mondjuk diktafonra rögzíti a hangját, ám ebben az esetben a felolvasó jó hangsúlyozó és nyelvtani érzékkel kell rendelkezzen.
Disszonancia: Olvasás közben kered azokat a kifejezéseket, melyek összazavarhatják az olvasót. Ha megvannak, akkor irtsd ki őket. Mind egy szálig.
Alliteráció (ugye mindenki tudja mi az). Használd óvatosan. Az alliteráció kétélű fegyver. Ha ifúsági regényt írsz, akkor remek felhangokat adhat az írásodnak. Kiváltképp a személyneveknél szokták használni (Morcos Mary). Egyébb esetben viszont óvakodj a rendszeres használatától. Esetlenül hat. Az alliteráció közeli ismerőse a rím. Ezt mindenképpen kerüld el egy prózai mű írásakor.
A nevek, vagy névmások ismételgetése szintén disszonáns visszhangokat kelthet soraidban. Óvakodj a karaktereid nevének túlzott ismételgetésétől. Próbáld meg legyőzni a belső kényszert, ami arra késztet, hogy folyton emlékeztesd az olvasót az éppen porondon álló szereplőd kilétére. Az olvasó nem hülye. Egy karakter teljes nevét se használd túl sokszor. Egy könyvben két-háromszor megemlítve bőven elegendő.
Hibás alapok: Legtöbbször a mondatszerkezetekben keresendők a stílushibák. Ismerd meg a nyelvi alapokat - a pont, vessző, pontosvessző használatát. Ezek megfelelő használata gördülékennyé teszik a prózát.
Mikor a mondatrészek technikailag nem megfelelők, nem tudod felhasználi azokat a történeted fontosabb momentumainak kihagsúlyozására. Persze rövid mondatokkal is el tudod végezni ugyanezt, de...
A rövid és az összetett mondatok arányára különösképpen ügyelj. A túlságosan összetett mondatokat az olvasó már nem tudja fejben összerakni, a rövidek halmozása darabossá teszi a szöveget. Itt nincs mese. Érezned kell az egyensúlyt.
Találd meg a saját ritmusod: A saját hangod megtalálása lehet egy hosszadalmas utazás, vagy lehet annyira könnyed és természetes, mint a lélelgzés. Sok iró veleszületett ritmussal büszkélkedhet, ami a nyelv és nyelvtan egyéni felfogásából ered. A többieknek ezt bizony verejtékezve kell elsajátítaniuk.
Egyetlen útja van a saját ritmusod és stílusod megtalálásának. Írj. Engedd szabadjára a múzsát, hagy tegye a dolgát oldalakon keresztül. Mikor megvagy, olvasd vissza. Ha könnyedén megy, akkor elkaptad a grabancát. Ha nem, akkor az olvasónak sem fog tetszeni. Ha teljesen biztosra akarsz menni, akkor olvastasd el valakivel, aki jó nyelvtani érzékkel bír.
Műhelyszabályok: A legfőbb panasz, amit íróktól hallok az az, hogy túl sokat változik a stílusuk. Nos, akkor talán elérkezett az idő, hogy megtaláljuk az arany középutat a kritikusok által sérelmezett dolgok, és a mi kívánalmaink közt. Csinján a beérkező jótanácsokkal. Ha valamelyik nem hangzik elég meggyőzően, inkább felejtsd el. Az írás művészet, nem tudomány. A korrekt mondatszerkezet és nyelvtan alapkövetelmény. De a tálalás már rajtad múlik.
Fejlesztés: Olvass novellákat. Rövid idő alatt sokat fogyaszthatsz belőlük, és így szélesítheted a látóköröd. Próbálj ki minél több írót (és ne csak azokat, akiket már szívedbe zártál), így széles skálát láthatsz a stílusokból. Ha találsz egyet, aki nem tetszik: tanulmányozd. Olvass el két oldalt, és elemezd a mondatszerkezetét, szókészletét. Vond le a következtetés, és ne kövesd az ő útját.
Ha olyanra bukkansz, akinek sorai különösen tetszenek elemezd őt is, de sose kövesd. Ne feledd: a cél nem más arcmimikájának használata, hanem a saját arcod felfedése.
|
|
Navigáció
