Részlet a könyvből
Nick megborzongott a Szentek útján keresztülseprő hideg széllökéstől. Mintha csak az ég valamiféle szörnyű himlőben szenvedne, a horizonton felbukkantak az éjszaka első fekete foltjai.
Bár napközben egyetlen árnyékot sem lehetett látni a betonfalakkal körbezárt utcában, most mégis úgy tetszett, hogy a sarkok és a falak poros beszögellései megtelnek a sötéttel.
A szél természetellenesen erősödött. Néhány pillanat múlva Nick úgy érezte, hogy menten ledönti a lábáról. Az egész különös gyorsasággal zajlott le, idegen borzongást ébresztve a fiú gerince mentén.
Marg elpöckölte a szivarja csonkját, pedig abban legalább három szippantásra való adag maradt még. A szél azonnal felkapta a barna dohánydarabot, és az emeletes házak közti magasba emelte.
– Vissza a boltba! – kiáltotta, de hangjának egy része elveszett az orkánban. – Gyorsan!
Nick értetlenül pillantott a nőre, de az egyszerűen megragadta a dzsekijénél fogva, és belökte az üzletbe. A fiú megtántorodott, és hanyatt esett. Alaposan beütötte a fejét a kemény padlón, és kicsit kábán nézte, amint Marg berántja maga után az üzlet ajtaját, és ráfordítja a kulcsot. Késobb nem esküdött volna meg rá, de abban a pillanatban úgy vélte, hogy rémületet lát a nő szemében, miközben az elhátrál az ajtótól.
– Mi az ördög… – kezdte Nick, mikor félig könyöklő helyzetbe tornázta fel magát, de amit odakint látott, attól elakadt a szava.
A bérházak közti katlan megtelt sebesen száguldó szeméttel. Újságlapokat rázott a dühödt szél. A parkoló tölgyének egy ága a kocsik közé esett. A mellékutca végében trónoló szemetes konténer felborult, és még a szél zaját is túlcsikorogva csúszott el a bolt kirakata elott.
– Mi folyik itt? – kérdezte újra Nick. A nő válasz helyett csupán egy ijedt kiáltást hallatott. Az ajtó üvegének egy műanyag virágtartó darabja vágódott, amelyet a szél valahonnan a felsőbb emeletekrol téphetett le.
A semmiből támadt vihar erősödött. Porszemek és falevelek ezrei kavarogtak az utcán szinte átláthatatlan hordalékfalat alkotva.
Nick mégis mozgást látott odakint.
Az orkánnal dacolva egy kocsi haladt el komótosan a bolt elott. Lassan döcögött, fittyet hányva a szélvészre, mintha legalábbis egy elnöki küldöttség érkezett volna a Szentek útjára. A jármű leginkább egy mentoautó és a telefontársaságok által használt szervizkocsi hibridjéhez hasonlított. Fekete festésével és a hátuljára épített dobozzal együtt a fiúban egy másik kép is felderengett. Mélyről jött, valahonnan a városba érkezése elotti életbol.
A jármű úgy festett, mint egy halottaskocsi, amint éppen legördül egy fekete-fehér film vásznáról.
Részlet a könyvből
|
Navigáció
